Az érzés, amikor a frissen főzött kávé semmivel sem összetéveszthető illata betölti a teret: ezt minden - hozzám hasonló - kávérajongó nagyon jól ismeri. A kávézásnak ugyanis megvan a maga hangulata. Akár egyedül is, de társasággal még inkább. Valószínűleg ez a gondolat hívta életre a kávéházak megjelenését is.
'Kinek pénze nincs, üljön .... egy kávéházba' szól az ismert nóta. De vajon hol és mikor jelentek meg az első kávéházak? Ha azt mondjuk, hogy az első kávéházak a kultúra, a művelődés és a társasági élet helyszínei voltak, nem is állunk messze az igazságtól. Isztambulban nyíltak meg az első, kizárólag csak kávét árusító üzletek, amelyek hamar a társasági élet központjai lettek és számuk gombamód növekedésnek indult. Ekkoriban férfiak látogatták, akik a kávéivás ürügyén kiszabadultak a családi kötelékből és szabadon beszélgettek, szórakoztak. A kávéházak népszerűsége olyan gyorsan megugrott, hogy számos alkalommal igyekeztek betiltatni - szerencsére sikertelenül. A kávézás virágkorát élte és javította a kereskedelmet, ami lássuk be még az államkasszának is jót tett.
Velence volt az első olyan európai város, ahol a kávékultúra megjelent, 1624-ben, az élénk Közel-Keleti kereskedelem. hatására A kávéház a La Bogetta del Caffé nevet kapta. Az eszpresszó technológia felfedezésével pedig teljesen új korszak indult Olaszország kávékultúrájában. Mivel az arabica mellett megjelenő robusta olcsóbb volt, így gyakorlatilag mindenki számára megfizethetővé vált Ez a megnövekedett igény hozta magával a kisebb kávébárok megjelenését, melyek viharsebességgel terjedtek el. London után néhány évvel már Párizs is büszkélkedhetett kávéházzal. (Érdekes tény, hogy az angol Károly király nemcsak adóval sújtotta az első kávéárusító helyeket, hanem be is tiltotta - szerencsére ezt néhány napon belül vissza is vonta.) Ekkor 1672-őt írunk. 1710-re a kávéfogyasztás már elérte a tea népszerűségi szintjét.
Hazánkban eleinte csak a törökök kereskedtek kávébabbal, elsőként Kávéfőző Balázs árulta előbb az utcán, majd 1714-től üzletben is a kávét. Vele indult a kévéházak története itthon, de néhány évvel később már három tulajdonos vitájától volt hangos a sajtó. A 18. század végére a kávéházak lettek az értelmiség és az ifjúság gyűjtőhelye - ezek közül nem egy írta be magát végleg a történelmünkbe. (Ilyen például a Pilvax, vagy az Arany Sas, vagy később a Három Holló és a Meteor.) Ekkoriban terjedt el az a mondás is: "A kávéház jobb, mint otthon!"
A két világháború nagy csapást mért a pesti kávéházakra, gyakorlatilag luxuscikké téve a kávéfogyasztást. Később az államosítás révén megjelenő 'Presszók és tejbárok inkább már csak a tömegétkeztetést kiszolgáló vendéglőként funkcionáltak. Sajátos átmeneti tér lett az otthon belsősége és az utca nyitottsága közt, teret engedett a játéknak, az üzleti életnek, a politikának, sőt a szépirodalmi életnek is. Célja pedig nemcsak a betérők etetése és itatása, hanem az emberek becsalogatása és benn tartása.
A nagy múltú pesti kávéházakból néhány még a mai napig aktívan üzemel. Ilyenek például a Zsolnay Kávéház, vagy a Művász, amely nevéhez híven számos színész és előadó kedvenc helye. (Érdekesség, hogy listát is vezetnek arról, hogy az ismert vendégeknek mi a kedvence a kínálatból.)
Ha tetszik, lájkold, oszd meg, szólj hozzá!
